Az a menő, amikor tanulás helyett Robiékkal borozom kint hajnalig, aztán hatkor alszom el, hétkor kopognak az ajtómon a csajok, h menjek már ki bandázni; mondom, jó, de jó, h felkeltem, elmegyek jegybeírásra 10-re, erre fél tízig járattuk a szánkat, visszajőve pedig megkaptam  a beosztásomat a szobatársaktól, akik már amúgy is ébren voltak, mert mentek vizsgázni, h mi az, h mi kint bandázunk (koli, mit akarnak, itt soha nincs csend), de a legszebb, hogy délre megyek dolgozni, nyolcig leszek bent és holnap vizsgázom, amire még egy kukkot se tanultam, de ha megjövök, bele fogok roskadni az ágyamba és aludni holnap reggel tízig.(EZ EGY MONDAT VOLT) Hát dióhéjben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.