KUK-napok, első nap krónikája

Egész nap elegem volt, nem akartam lemenni, aztán lementem mégis, mert Ő meg azt mondta B-nak, hogy ő ma nem megy le. Azért hállelúja, a biztonság kedvéért normálisan néztem ki, persze megjelent. Láttam, h nézett ^^ Aztán oda is jött. Aztán beszéltem vele. És nem is volt ciki. Aztán eltűnt egy idő után. Később mondtam, hogy én feljövök, ott ült az asztaloknál az előtérben, intettem neki, hogy akkor hát jóéjt, ő is mondta, hogy jóéjt, mosolygott és még mondott valamit, amit kurvára nem értettem, de nem bírtam visszafordulni megkérdezni. (pedig nem lett volan rossz) Van még 3 napom összeszedni. (megint, bazzeg) Ó, de annyira szívettépően, csodálatosan, gyönyörűségesen, elmondhatatlanul édes, hogy amint meglátom, kiugrik a hülye-nyomi szívem a helyéről, folyik rólam a víz, hülyeségeket dumálok és meghalni készülök. Hogy jöhetett velem össze kétszer is, ez még mindig rejtély. Három a magyar igazság.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.