Szerintem fel fogom dobni a bakancsot... szerintem. Most épp itt ülök pizsiben a gép előtt (romlott kakaót iszom - nem tutkós, hogy romlott, de tegnapelőtt este vettem, és habár a hűtőben tároltam, az íze és az állaga sem az igazi, de még nem mászik elfele) vasárnap délután negyed kettő, most keltem fel egy órája. Fent aludtam a Barbinál a hatodikon, ami már csak azért is neurózis, mert, habár Robi otthon van minden valószínűség szerint (legalábbis azt mondta, hazamegy, én meg már két napja ott alszom, és nem láttam, valószínűleg ez így is van), mégiscsak a szemben levő falnál aludtam és hol belebújtam a falba, hol idegbetegen elhúzódtam tőle... Szóval azt kell hogy mondjam, rám fér egy kiadós pszichiátriai kezelés. Egy természeti katasztrófa vagyok. Komolyan, hurrikánt lehetne elnevezni rólam. De ez szerencsére nem feküdte meg különösképpen a lelki világomat, maximum az agyamat (helyét?)... Szóval nem feltétlenül vagyok depressziós, csak amikor az eszembe jut, akkor hajlamos vagyok kegytlenül szarul meg zavarban érezni magam és hülyeségeket beszélni, de válogatatlanul. Hogy magunkat idézzem az elmúlt két napból: "Ezt elkúrtuk. Ezt nagyon elkúrtuk"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.