Nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy itt blogolok. Pedig egy, nem tudom, ki esett ma ki a Megsztárból, kettő, olyan halálosan kimerült vagyok, hogy el nem tudom mondani.:) Pl az Állatkert végigjárása nem volt egy könnyű feladat. Asszem, öregszem. (btw, jönnek majd a jobbnál jobb képek az állatkertről. Am rám lehellt egy zebra, nagyon érdekes volt... :D)

Nem találtuk az oroszlánt. Tök ciki, pedig azért mentem oda elsősorban. Persze volt egy csomó állat ehelyett, de ez többségében kimerült a (-z enyhén ostoba) gyerekeiket nevelő szülőkben. Más még az állatkertről, hogy sikerült Éggyel ketten mennünk, mert ugye hányan is mondták, h jaaaaaj, állatba mentek, hát mi is akaruuuunk. Persze volt olyan is, akit én hívtam és nem jött... (szíás) Szóval ketten beapplikáltuk a túrát... A végén már csak... "Hé, Égyi, ott vannak a pupuk... na, ezt is láttuk, menjünk tova" :D

Visszatérve amúgy erre a hangtanteszt-kérdésre, az van, h (már megint;) ) fogadtam Adammel, hogy ha nem ötös lesz, blabla. Csak ezúttal az a tét, hogy ha nem ötös lesz, akkor egy hétig angolul kell beszélünk :) Tiszta poén, szóval mindenhogy jól járok.

Voltunk ma amúgy Jégcsákányban, vagy mi ennek a cukrászdának a becses neve, nagyon fincsi marcitortát ettem (peeersze, nem vok elég hájas, vazz) Mentségemre szóljon, h a végét már nem sikerült benyomni. ;)

És most, kedves feleim, tisztelettel beájulok az ágyamba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.